A csapatmukna fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A csapatmunka látványosan sikeres volt az egyéni pilótákkal szemben: kényelmesen készültek rá mindenre, előre le volt játszva, hogy kinek mi lesz a dolga, hol ki fog segíteni. A pilótának egyedül csak a repüléssel kellett foglalkoznia. Ez azt is jelentette, hogy egyáltalán nem él az a nálunk még mindig létező dogma, hogy az a tökös pilóta, aki magának adja fel a gépet. Éppen fordítva. A segítő adja fel, működteti a csőrlőt, és tekeri be a zsinórt. A pilóta másik segítője ad tanácsokat a távra, versenytársakra, vagy épp a bázisok helyzetére vonatkozóan - a tavaly Marchfelden látott ismert 20-10 módszerrel (vagyis ennyi méterre van a gép a síktól; gyorsan mondja, a pilóta pedig előre fordul már). A csapatmunkának köszönhetően vannak állandóan teletöltve az akkumulátorok, de akár az esernyőt, napernyőt is tartották.
