Mini Speed, a szép hátizsákmodell

Nyugati szél - eső előtt Ezt a kis szabadidő gépet először 2002-ben láttam a Schweighofernél: lenyűgözött a szép megjelenés és építés, a szilárdság és a kis tömeg együttese. A carbon-D-box szerkezetben tudtommal elsőként jelent meg a kereskedelmi piacon a viszonylag olcsó, és kicsi szabadidőgépek szegmenségben - sikere miatt még ma is gyártják. Óriási előnye a gépnek az, hogy a szárnya bontható, és stift+csavar kombinációval rögzíthető a törzsre. Ez pedig megnyitja az utat ahhoz, hogy bárhová magunkkal vigyük, akár a kalaptartón. A carbon-D-box építés lényege az, hogy a szárny orrésze (többnyire a legnagyobb vastagságig) habszárny főtartóval, rajta szénszövet borítással, hátul klasszikus bordás szerkezetben folytatódik. Ez rendkívül kedvező tömeg/szerkezeti szilárdság arányt nyújt, nem véletlenül építettek/építenek így HLG / DLG versenymodelleket sokáig ugyanilyen módszerrel. A típussal régebben is szemeztem, illetve hasonló építését terveztem, de az időhiány rendre közbeszólt. 2009 elején viszont sikerült egy jó állapotú használt példányt az osztrák sógoroktól szerezni. A képeken látható Mini Speed a nemlamináris SD-7037-est tartalmazza. Kiváncsian vártam, milyen lesz ez a profil. Az első repítéseket követően kiderült, hogy a hobbi/kirándulás kategóriában komoly gyakorlati előnyöket mutat: termik érzékenysége és a kis merülősebessége az alacsony Reynolds-számoknál közismert tény, a fő pozitív élmény az volt, hogy a gépnek észrevehetően nem csökkent a teljesítménye esős időben, vizes szárnnyal. Különösen jó volt ez a BAT Glider és a Mini Ellipse lamináris szárnya után, amelyek a vízcseppekre természetesen rendkívül érzékenyek voltak és súlyosan erodálták a gyorsrepülési képességeiket, valamint az átesési sebességük is érdemben megnőtt. Az SD-7037-es profilú Mini Speed-el nagyszerű élmény alacsonyan egerészni, és a kvázi szélcsendben lejtővitorlázni, kis lankákon is. A gép a saját fesztávjánál kb 2x nagyobb rádiuszon többletsebesség nélkül megfordítható, ezért lehetséges vele akár egyetlen nagyobb (kb. 7-8m magas) széles lombkoronájú fa "megvitorlázása" is. Ez pedig üdítő élmény, főleg sík, vagy lankás terepen végezve, mintegy feldobva a gépet. Fontos, hogy a gyári modell EWD-je alapban túl nagy, ezért ezt szükséges volt csökkenteni. Ezt követően azonnal és jelentősen nőtt a siklóteljesítmény és javult a kezelhetőség is, főleg a kis sebességű spirálozásnál. A beállítások nyomán a siklási sebessége alacsonyabb, mint egy jól beállított BAT Glider sebessége, siklószáma némileg nagyobb nála, merülősebessége kicsit kisebb. Feldobhatósága - eldobólyuk nélkül is - legalább olyan jó, mint a BAT-é, és kevésbé hajlamos átmerülésre kiélezett helyzetben. Spirálozásban a reakciói hasonlóak, manőverezőképessége kb. azonos, viszont az átesési sebessége lejjebb van, ezért még kisebb helyeken képes megfordulni. Egy képzeletbeli skálán elhelyezve úgy látszik, hogy a Mini Speed az SD-7037-el - neve ellenére - érdekes átmenetet képez a HLG-k - DLG-k világa és gyorsabb BAT Glider között, ami nagyon sok lehetséges repítőhelyet és alkalmat tesz lehetővé a hazai viszonyok között. Képek a képtárban.