Mr. Wilson F3B: sablon tulajdonosok lettünk!

Nagy örömünkre szolgált és egyúttal régi vágyunk teljesült azáltal, hogy tavasszal megvásároltuk a Mr. Wilson F3B gép, a németországi mezőny egyik kevésbé ismert gépének sablonkészletét - miután annak tulajdonosával  sikerült megállapodni. A hazaszállításban nagygépes, repülős barátunk, Nagy István értékes segítséget nyújtott, ezúton is köszönet érte.
A Wilson révén létrejött az a műszaki-technikai háttér, amely első, ámde jelnetős lépésként lehetővé teszi a külföldi típusoktól, külföldi szállítók árazásától és határidejétől való függés fokozatos csökkentését. Mindez azt kínálja számunkra, hogy asszertívebb, bevállalósabb reptechnikát valósíthassunk meg például nemzetközi versenyeken  - hiszen, ott van a sablon a háttérben, ha kell egy alkatrész. Ez nemcsak mentálisan, hanem anyagi szempontból és az időtényező alapján is fontos tényező, hiszen az esetleges pótalkatrészek árai egyrészt borsosak, másrészt tetemes, akár 10 hetes várakozási idővel kell számolni, valamennyi manufaktúra jelleggel működő gyártónál. Ha netán egy fél szárnyra vagy egy törzsre van szükség, akkor 3-4 hónap is lehet a várakozás, míg egyes géptípusoknál a sorbanállás (komplett gép esetében) eléri a 12 hónapot is.  
A Wilson szerszámkészlet arra is remek hátteret nyújt, hogy az építés fogásait magas szinten elsajátítsuk, illetve fejlesszük. Az elmúlt fél-egy évtizedben meghonosodott új anyagokat pedig kiváló lehetőség tesztelni az új konstrukciók során.
 
Röviden a Wilson-ról:
A gépet Claus Terbille, Stefan Terbille, Frank Thomas és Daniel Szkudlarek tervezte. Az első gép 2004-ben repült először. A tervezés során a pozitív előkép a Wobbegong illetve annak utódja, a Shark volt, e nagyszerű gép erényeit akarták az új trend szerint némileg kisebb fesztávval formába önteni.
 A szárnyprofil, amely a gép teljesítményének kialakításában kulcstényező, a team fejlesztése. Sarokszámaival kissé kilógott az akkori trendből. Legnagyobb vastagsága 8,7% (7,56%-ig a végen) amely ugyan kevesebb, mint a régi legendás RG15 8,9%-a, de több, mint például a HN-354 (Supersonic, New Sting, Big Sting, Furio, stb.) - azonban: kevésbé, jóval kevésbé ívelt mint utóbbi: mindössze 1,6% a tőben, a szárnyvég felé pedig egyre kevesebb. A nagyobb profil belmagasság nagyobb merevséget tesz lehetővé fajlagosan alacsonyabb üres tömeg mellett. Előbbi alapvető abban, hogy merev testként a gyakorlatban is hozza a papírformát. A kisebb íveltség kisebb ellenállást jelent magasabb sebességnél, a nagyobb vastagság ellenállásnövelő hatása mellett. 
Az elért  versenyeredmények szerint az előbbi fontosabbnak bizonyult. A számok azt mutatják, hogy a teljesítménye a kortárs Crossfire vonalra tehető: a Eurotour-on eredményesen használták a fiatal pilóták. Frank Thomas a géppel a 2007-es Eurotour mezőnyt ostromolta, átlag 16-os speed eredménnyel. Aztán váltott a 2009 VB bajnok FS3-ra és egyből negyedik helyezett lett, 0,12%-al lecsúszva a harmadik helyről, a Herrig fivérek mögött. Tehát a gép jó, és csak nagyon sok gyakorlat és gyakorlás mellett értelmezhető illetve hasznosítható a mostani gépek nyújtotta többlet.
Végiglevelezve a korábbi felhasználókat, egyöntetűen úgy ítélik meg, hogy csőrlésben nagyon erősen emelkedik, jól időtartamozik, távban kiegyensúlyozott, sebességi feladatnál igényli a sok ballasztot. 2300 volt a jellemző repkész tömege ballaszt nélkül. Ballaszttal Frank és Szkudlarek akár 5kg-ig is ballasztolta, a merülősebesség drámai romlása nélkül. A legjobb speed eredmény 13 alatt van vele (nem hivatalos). Az biztos, hogy a mai gépek, Bizonyos helyzetekben előnyösebbek, nemzetközi versenyszinten (hátszeles csőrlés kivezetéssel, siklósebesség üresen), ezzel együtt is nagyszerű háttérbázis jött létre, amely lehetővé teszi, hogy repüljünk: bevállalósan és gondtalanul. 
 
A Wilson projektről és az építésről rendszeresen lesz frissítés.