Szarka László: nagy örömmel adom közre Kristóf beszámolóját! Mivel az emberes repülés miatt egyelőre gyakorlatilag (egyelőre) visszavonultam az F3F versenyzéstől, igencsak jó érzés, hogy az elmúlt évbekben több fiatal pilóta és versenyző-jelölt kezdett bele a lejtővitorlázásba. Közülük Kristóf messze kiemelkedve versenyzőként kíván eredményes lenni: energiával, kitartással és szorgalommal viszi tovább a stafétát. Kristóffal már lassan 5 éve vagyok aktív kapcsolatban és így különösen jó érzés látni és részben segíteni is a fejlődését. Át is adom neki a szót ! - Sör Kristóf: 2026. március 27-29 között rendezték Raná-n az idei első F3F Világkupa fordulót, ahol egyedül vettem részt.
A megelőző csütörtökön volt esedékes a kiutazás, viszont a kiemelkedő ÉNY szél miatt Isti még becsatlakozott hozzám egy kis gyakorlásra a Csobáncon, ahová a reggeli pécsi indulást követően 10-re már ott is voltunk, a 8-10m/s ÉNY szélben felbaktatva. Itt 14h-ig sikerült tökéletesíteni a VJX beállításait, majd egy forró babgulyás után Isti hazaindult Pécsre, én pedig Csehországba – így Kristóf.
A "nem túl szép" időjárás Brno-ig tartott. Éjfélre érkeztem meg Raná-ra, ahol a költséghatékonyság érdekében az autóban kempingeztem; a Peugeot valódi Camper-ré vált, így a Raná-i tájjal valóban eggyé lehetett válni :D
Másnap reggel 09 körül volt a parkolói briefing, ahol áttekintettük az aznapi menetrendet.
Kedvező ÉNY-i szélben pakoltunk össze és másztunk fel "levélvágó hangyák" módjára, fejenként 14-20kg menetfelszereléssel. 10h körül egy újabb briefing után az első startok következtek. Az első fordulóban 12-es rajtszámot viselve a kör elején voltam, mivel a 8-as rajtszámmal kezdődött a futam (a szokásos eltolással). Igyekeztem megfigyelni a körülményeket: egy közepes 2,7 kg-os géppel csináltam az első startot. Az indulásnál borús és enyhe -közepes 6-8 méteres szélben az északi lejtőn kellett gyorsan magasságot szerezni, rendszerint a jobb oldalon. Az első köröm 50,61 sec volt, ami az adott körben az ötödik (!) legjobb időre adódott. A nap hátralévő részében kicsit kisütött a Nap, így megindult a termik aktivitás is, így egyre jobb időket lehetett repülni a megfelelő technikák és igazított ballasztolás révén.
Fordulónként a legjobb idők a 40 másodpercet közelítették felülről.
A második repült körömben sajnos nem jól mértem fel az időjárást, így egy alulballasztolt géppel indultam el, amelynek következménye egy 57,19 idő lett, de ez nem szegte kedvem: figyeltem a többiek beállításait, igyekeztem megfejteni a jó formulát. A harmadik fordulóban sikerült viszont elkapni egy nagyon jó periódust ideális ballasztolással 42,46 sec idővel a harmadik legjobb időt csináltam, amely 967 pontot hozott! Ez azt jelenti, hogy 1,4 másodperccel maradtam el az 1000 ponttól, vagyis a futamgyőztes mögött lihegtem közvetlenül.
A 4. forduló volt aznap az utolsó értékelt szám, amelyre már naplemente környékén került sor, gyengülő időben, így nagy lutrifaktor is benne volt, hogy sikerül-e a jó időt kifogni. A 57,53 sec a mezőnyben így viszont már csak a 29. helyet érte.
A pénteki nap erős volt összességében, bizakodva tekintettem előre szombatra, míg itthon a többiek drukkoltak a Whatsapp-listán.
Szombaton megváltozott a felállás: a szélirány átfordult, némileg instabil előrejelzések mentén, így másfelé vettük utunkat és vártuk a kedvező DNY-i szelet – ami viszont nem igazán akart megjönni. 10h-kor volt az első briefing, amiből annyi derült, ki, hogy van némi remény a szél élénkülésére, amely a jogi minimum alatti volt, 1-2 m/s értékkel. Sütkérezve vártuk a sorsunk kedvezőbbre fordulását.
Már elmúlt dél, mikor egy újabb briefing következett, ami sajnos arról szólt, hogy az időjárás nem kedvez nekünk. Törölték hát a napot, és előkerültek a játszós gépek az autóból…és enyhe termikes időkben bohóckodtunk a lejtőn.
A rekreációs jellegű délutáni különfoglalkozás után a szombat esti bankett következett, amelynek helyszíne a sportreptér klubháza volt. A szokásos terülj-terülj asztalkám és a finom cseh sörök mellett jókat beszélgettem a lengyel versenyzőtársakkal, akik közül jó néhányat már korábbi versenyeinkről ismerhettem.
Vasárnap az utolsó napon ismét Raná-ra kedvezett a szélirány, viszont erősen borongós, hideg, esős időre volt kilátásunk. Enyhén szemerkélő esőben baktattunk fel ismét a hegyre, remélve a kedvező fordulatot. Egy gyors briefing után az első startok következtek, hogy megússzuk a komolyabb esőt. Aznap a 18-as rajtszámmal kezdett a mezőny. Ez lehetőséget adott az időjárás megfigyelésére és a ballasztolás megfelelő kialakítására. Ezt követően összességében az enyhe szitálásban, nagyon gyenge tartásban teljesítettük a három aznapi fordulót.
Az első körben egy közepes 54,45 sec adódott, amely 17. helyre volt abban fordulóban elegendő. Egész nap nagyon változó körülmények domináltak: egyes szerencsések extra termikkel vagy befújással értek el jó időket, a kevésbé szerencsések pedig küzdöttek jóformán még a fennmaradásért is.
A maradék két körömet is 50 másodpercen túl sikerült 56,37 és végül egy 51,64-es időket sikerült teljesítenem, amely értelemszerűen némiképp visszább sorolt a pénteki nagyon erőteljes kezdéshez képest (ugyanis péntek este az 1-4 futam közti összesítésben a 11. helyen álltam).
A hétvégét végül a 20. helyen zártam, több neves pilótát magam mögé utasítva.
Összegzésképpen: úgy látom, hogy Raná belopta magát a szívembe, és életem eddigi legjobb hangulatú versenyén vettem részt – amellett, hogy eddigi legjobb eredményemnek is örülhettem.
Képek itt: https://photos.app.goo.gl/Lm3fPr8jfrTbX1JW8
