Szeptember első felében remek ÉNY-i szélben sikerült tolni a Wilsont a Szekrényes-hegyen, így finomhangolásra, és más, korábbi típusokkal is azonos terepen lehetett összevetni: alapsebessége egyértelműen alacsonyabb, mint a jelenlegi gépeké, nagyfokú önstabilitása révén turbulens viszonyok és szűk terepen is nagyon kellemes vezetni. Némi DS-t is repültem vele. Érdekes, hogy a rámpa DNY oldalán lévő szakaszon - tán a hegyen délről kerülő szél - a gépet rendre megpróbálta kidönteni. Alapvetően aznap picit nyugatiasabb szél fújt tehát NY-ÉNY.
Fontos, hogy a leszállási eljárás során a Szekrényesen ÉK félkörben biztonságosan be lehet jönni a startrámpa ÉK ( háttal: bal) oldalára, ahol van némi fű is és kb 8x10m viszonylag tiszta gyep. Kevésbé turbulens, mint a köves és még szűkebb jobb oldali rész, de impassz a lee-oldali gerinctáji fenyők miatt nem javasolt. A jó megközelítés a lejtő mögött kb 60m távolságban, szemmagasság mínusz 10-15m, v(utazó)*1,6-2 között, tehát emelkedő pályán és csak szükség esetén - kevés - féklapozással. Egy rövidre érkezés a bokrok tetejére jobb, mint egy impassz, mivel utóbbinál az elmúlt 10 évben nagyon megnőtt fenyők szinte biztos, hogy kitakarják a gerincen átemelt gépet. Összességében, a luv bal oldalon egészen jól le lehet szállni.
Link a videóhoz: