A Csobánc egyike a Balaton-felvidéki tanúhegyeknek. A legismertebb Badacsony és Szent György-hegynél kisebb, de csupasz lapos teteje lévén körbe nyílik a kilátás északra a Sümegi vártól déli irányban a Balatonig, de - tiszta, páramentes időben - a légvonalban 100 km-re lévő pécsi tévétorony is látható.
Kedvelt siklóernyős, és ebből következően népszerű lejtőzős hely egyben. Ilyen háttér információkkal valamint egy ígéretes szél előrejelzéssel indultunk el április nyolcadikán az örvényesi szezonnyitó rendezvényre ahová a kedvezőnek ígérkező időjárási viszonyok miatt magunkkal vittük a vitorlázó flottát is. Tomi barátom a hab Phoenix 2000-et, Lali a Multiplex Easy Glidert és a Xenot, jómagam pedig a bevált Victort és az „újonc” Needle 100-at.
Pénteken érkeztünk és a királyi Huszár vendéglős vacsora után vadul tölteni kezdtünk és a Windguru másnapra adott előrejelzését fürkésztük:
-„Szerintem marad az éjjeli viharból”
-„Remélem mert szombat estére otthon kell lennem”
Ezzel nyugtáztuk, hogy bár az éjjeli erős széllel érkező hidegfront után reggelre elvileg elülő szelet jósoltak, de „egy életünk egy halálunk” korai kelést kockáztatva napkeltére fent leszünk a csúcson .
5-kor az éjszakai pálinka kóstoló után kicsit döcögős keléssel, és némi boot-olással indult a nap, de végül időben indulva fél hatkor már robogtunk a forgalommentes balatoni úton a tanúhegyek felé. Útközben kis híján megfogtuk az ebédet (egy átszaladó nyúl formájában), és pirkadatra már a Csóka vár füves parkolójában pakolásztunk és kétkedve méregettük a szelet. A csúcs alatt alig 150 méterre alig mozgott a levegő.
„- Ha már itt vagyunk, csak felmegyünk? Nem?”
„- Nem kérdés. Csak lesz valami fent.”
Ezzel nekivágtunk az izzasztó menetnek és alig 20 per múlva már adrenalintól fűtve pakolásztuk ki a gépeket, mert felérve érezhetően fújt!
Rámérve, kb 30-35km/h-ás alapot és 60-65km/h-ás befújásokat mértünk. Lali barátom volt a gyorsabb, és összepakolva a Glidert hamart beküldte a viharba. A kis hab örömében szárnyát verdesve vetette bele magát a szélbe és némi trimmelés után egészen vezethető volt. A szél erejére tekintettel a hullámvasutazástól, a tolatásig minden figurát tudott. J Lali keze úgy negyed óra után már elég darabosan vezette a madarat, így visszakaptam a távot, és jöhetett a rizikós művelet: a leszállás.
A Csobáncon ez főleg erősebb szélben nagy kihívás. A domb északi oldalától a tető közepe felé délre haladva kb. 50 éternyi víznyelőkkel tűzdelt füves rész van, amely alkalmas a leszállásra, de a mögötte elterülő áthatolhatatlan bokros növényzet borzasztóan turbulenséé teszi maga felett a levegőt.
Próba:
Glider „megfűt”. falra fordul 360fokos körrel, aminek a végén a bokros rész felett találva magam másodpercenként 2-3 vagy több métereket is liftezett a Glider, ami ráadásul még ki is tört a turbulens lökéseknek köszönhetően. Némi küzdés, ellenkormányzás, motorozás és liftezés után sikerült sérülésmentesen lerakni. Úgy döntöttünk, ő a mai „távot” teljesítette és nem kísértjük a rossz szerencsét.
A második szerencsés a Victor volt.
Ez a gép az első kompozitom és nagyon kiforrott beállítása és végtelen jóindulata miatt az egyik kedvencem. Ha „ki kell próbálni” a terepet nem félek eldobni és ezzel felmérni a terepet. Nyugis kidobás, majd tapogatózás:
enyhén keletről fúj, így a vár felé a szélárnyékosabb öbölbe nem szabad bemenni. Onnan nehezebb visszajönni. Középen, és jobb oldalt jól emel és nagyon stabil.
A felmérés után kimerészkedve jöhetett egy kis műrepülés (háton repülés, orsó, looping) majd hosszasan gyakorolgattam Laci barátom tanította fordulózásokat. 45 perc után landolás. A 40-50km/h-ás stabil szélben, és a már említett turbulens környezetben is szuverén módon hasított a Victor és „bújt” át a légörvényeken. Hibáztam, mert utólag nézve magasan jöttem be de a madárfék, (én csak kéziféknek hívom) segített, és a meredek ejtés ellenére is szépen lejött.
Siker!
A harmadik szerencsés nyertes a Xeno volt. Kisétálva a peremre vele az erősödő szél a dobás pillanatában kétszer is kitekerte a kezemből, és csak a szerencsének köszönhetően nem sérült meg. A harmadik dobás már sikeres volt. és habhoz képest meglepő nyugodtsággal úszott ki az emelőtérbe. Beállítottam, majd Lali következett. Fordulózás közben a túl nagyra állított kitérések miatt hátra sodródva kapott egy oldal lökést és lebuckázott, de isteni szerencsének köszönhetően puhára esve nem sérült.
Kitérés visszavesz, expo ráad, majd újabb start. Most minden úgy ment mint a nagy könyvben: 10 -15 perc örömrepülés után jöhetett a landolás. A keményebb robusztusabb és nehezebbre préselt hab probléma nélkül jött át a leszálló szakasz rázós részén és landolt a füvön. 3:0! J
Végül a Needle.
Kemény dió. Kisebb, gyorsabb, és csak kétszer volt a kezem alatt levegőben, így a beállítások tesztelése volt a cél. Kidobás után rögtön érződött a Victorhoz képesti kontraszt. Olyan mintha be lett volna gyógyszerezve. Lomha mozgás, kopp kitéréssel lehetett csak fordulózni. Utólag nézve a kitéréssel nincs baj, de az ívelők nincsenek ráállítva segítségnek, így a csűrő hatás nagyon kicsi. Némi küzdés után az oldalkormányba kapaszkodva sikerült élvezhetően forogni vele, de negyed óra után úgy döntöttünk kellően átfagytunk és már haza kellene indulni. Így megkíséreltem lerakni. Itt kezdődtek a bajok: a kis csűrő kitérés megbosszulta magát a bejövetelkor, és máshol, jóval keletebbre fordultam rá az északi szélre. Ezzel a sodródással a landolási pont is az ideálistól eltolódott, és már már szívroham közeli állapotban teljes madárfékkel ejtettem be a látószögemből kieső domb mögé, remélve, hogy semmit nem találok telibe.
Egy másodperc levegővétel, majd sprint a gépért.
Szerencsém volt. Alig három méterre egy fától sikerült landolni, de karcolás nélkül megúszta!
Ezzel a szerencsés kalanddal véget ért az első nap, és utunkat az örvényesi préri felé vettük, hogy találkozhassunk a többiekkel. Útközben Akaliban vételeztünk a helyi termelők sajt remekeiből amit melegen ajánlok mindenkinek aki arra jár! ;)
https://www.youtube.com/watch?v=8cbIvDOdcJs
A második napra jobb szelet mondtak, így nem volt kérdés az esti program: töltés, pakolás és reggel nyolckor irány a hegy! Kelés után minden olajozottan ment azt leszámítva, hogy a házgazdánkat nem tudtuk rávenni, a hegyi túrára. Némi győzködés után feladtuk, és abban kifáradva úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki Terike csoda omlettjét, így alig 10 perc múlva egy gőzölgő csésze kávé és egy világbajnok rántotta előtt ültünk a Huszárban. Energiatankolás után hatan, három autóval vettük az útirányt Gyulakeszi felé. Volt vagy tíz óra mire a csúcson voltunk, ahová már a hegylábnál is ijesztően zúgó szél miatt csak félve kapaszkodtunk fel.
Brutális erejű vihar fogadott fent.
Mérés, majd meglepődés: 60-70km/h-ás alap, és 100!!!! km/h feletti csúcsok.
Jöhet a ballaszt!
A Victor 2500g körüli felszállóját minden létező súllyal 3500 fölé tornászva reméltem, hogy nem lesz baj. Előtte még végignéztem, ahogy Tomi barátom kavar a viharban a Phoenix-el, és minden tiszteletem a bátorságáé. A szél szinte karikába hajtva a szárnyat tépázta a madarat. Egy bő fél órás hadakozás után a leszálláskori cigánykerekezés következményeképp történt relatíve pici sérüléssel de épségben le sikerült tennie! Nincs mese, én jövök!
Már a peremre sétáláskor egyben volt a gyomrom, miközben liftezett a gép amit próbáltam orral 30 fokban lefele tartani, hogy ne szálljon ki a kezemből. Az eldobás nem ment egyszerűen, kb 2-3 nekirugaszkodás után minden bátorságom összeszedve kidobtam.
Innen kezdve kellemes meglepetés volt. Szélirány pont mint tegnap, de úgy úszott a 100 kilométeres viharban, mintha állt volna a levegő. Kellemes meglepetés! Majd emelő teszt. Szépen emel, nem kell a súly miatt aggódni. Kijjebb merészkedve is emel mint egy lift. Ez után a fordulókat próbálgattam, ahol azért egy két túlfordításra a túlsúllyal már figyelni kellett. Hozzászokva a forduló szöghöz és a sebességhez jöttek a jól bevált figurák és a fordulózás.
Közel egy órán át élveztem a szelet amit közben némi napsütés is kísért.
Végül a rettegett leszállás:
Szokásos magasságon a plusz súlytól fűtve úgy jött mint a puskagolyó. Megijedve még a turbulens zónában fékeztem és vészesen fogyott a sebesség.
Fék vissza.
Kijött a turbulenciából! Fék újra be!
Jajj! Széllökés! Túl magasra vitte! Vészesen fogy a leszállópálya!
Fék vissza! Újra start!
Huhh! Megvan!
Újra próba, de most gondoljuk újra:
Alacsonyabban fordulok, nem nyitok féket a bokrok végéig, de ahogy átjött viszont azonnal.
Hopp! Ez szépen lejött! Nagyon sima volt!
Sikerélménytől fűtve pakoltunk és boldogan baktattunk lefelé a hegyről. De jó nap volt!
Ide még vissza kell jönnünk!
….és biztosan fogunk is!
