Májusban több fejkamerás felvétel is készült. E filmen egy érdekes, izgalmas napot örökítettem meg, a hármashatárhegyi reptér Vöröskő dombjáról.
A lejtőzés elején először lökéses, nagyon délkeleties lejtőszél fújt, ezzel együtt még épphogy használható volt egy jó kis "gyalulásra". A szél gradiensek a "dán fordulóval" eléggé jól kihasználhatóak voltak, főleg a terep nyugati végén, ahol dűzni-effekt érvényesült.
A fordulékony, gyors Needle 100-at május elsején a HHH-ra vittem. Aznapra ígéretes időt jeleztek előre, de esőzéssel együtt. Szerencsém volt, mivel volt egy legalább másfél órás ablak, mikor egyáltalán nem esett. A HHH-n ritkán tapasztalható, "átállási" idő volt, mikor a délies szél fokozatosan (ez esetben másnapra) északnyugatira fordult. A délután indult tehát egy néha szinte tomboló, élénk déli széllel - gyors ballasztos start Vöröskőről , majd zuhé következett és gyors leszállás.
A címbéli repülő tulajdonlása úgy alakult, hogy még a Viking idején szerettem volna egy második f3x jellegű repülőt. Építeni nem volt idő, a Wilson sablon pedig még sehol sem volt. Daniel Lesky munkái érdekeltek - különösen a támanyag nélküli, tisztán karbon szárny... - így aztán lecsaptam egy javíthatónak ígérkező, rombavágott PACE VXL special kiadásra, 8 ballasztkamrával. Az osztrák F3F mozgalom egyik vezetője találta meg vele az anyaföldet, de durván ám.
A képen a Wilson törzsfél látható: a függőlegesben lévő szervó tömege megegyezik az rds-megoldással, ezért kísérleti céllal - a Highlander F3F mintájára - az oldakormányt a függőlegesbe ragasztott szervó hajtja meg. Az oldalkormány nem ér le a vezérsík aljáig, így a vezérsík stabilabb lehet, és a hegyvidéki leszálláskor gyakran fennállló, növényzet általi sérülésveszély is nagy mértékben csökkenhet. A függőleges keményhéj-megoldású.
Hát persze, hogy az. F3A :). Egy CAP21-es scale F3A(- jellegű) masina, ezt hozta nekem a Jézuska Karácsonyra - csak hogy kivétel erősítse a címbéli szabályt. :) 25ccm Super Tigre, 1,85m, 5,2kg. Hagyományos szerkezet, fa-hab szendvics felületekkel. Amint melegszik kicsit az idő, felszáll. Várom!
November 20-án, a már kitartóan fújó ÉNY szél délutánra talajszinten legalábbis eléggé északias lett, így az ARIS csak második dobásra maradt fent, a lejtő pedig dobált és nem emelt. Az eldobóhelynél a szélirány 60 fokra volt jobbról. Végül a fenti irtásnál, ahol a szél oldalról már csak 45 fokról fújt, még mindig turbulens viszonyok uralkodtak.
Epöl + nagy sziklacsúcs + nyugati szél = fantasztikus vitorlázás. Szeptember közepének vasárnapján ezt tettük...beszéljenek a képek!
Szeptember utolsó péntek délutánja a Szekrényesen talált rám. Csodás idő: erős északnyugati front idő, napsütés, harsogó zöld táj...a fák nagyon megnőttek, és a leszállóhely mint olyan, szinte meg is szűnt.
A szél ÉNY-i irányból fújt, 6-8, időnkét 5 percekre pedig 12m/s között. Utóbbi esetben az erős szél jelentős talajmenti turbulenciát okozott, amely még a gerinc felett 10m magasan is érezhető volt, és ekkor kevésbé emelt az alsó tartományokban, mint a feleakkora szélerősségnél.
Szeptember első felében sikerült kijutnom Epölre kipróbálni, hogy a viszonylag ritkább - Budapest környékén nagyrészt használhatatlan - északkeleti szélben Epöl hátsó lankái dolgozhatnak-e. Röviden: igen, sőt!
Idén Erdélyben nyaralva régi tervemet válthattam valóra azzal, hogy nagy teljesítményű géppel "Tündérország" hegyei között repíthettem.
A 2005-2010-es időszak egyik élvonalbeli, mégis ritka F3B/F gépe. Most, hazánkban, nálam :)
Az időjárás játékos természete azt eredményezte, hogy szinte tökéletes időzítéssel pont akkor szakadt le az ég júliusban, mikor egy kis idő nyílt dobálni a Textreme-t. Azért voltak használható időjárási ablakok is, mint például a csatolt péntek este, mikor két zivatar közötti kék égben kellett fennmaradni. A rendkívül párás levegő persze nem használt a gép siklásának, így többször sikerült rövidre érkezni, és a még lábon álló rozsban landolni.
A SuperGee2-vel szerzett korábbi tapasztalatok nyomán elkerülhetetlennek láttam, hogy ismét legyen egy DLG, és akkor már legyen korszerű. Így készült egy Zone2 profillal dizájnolt szárny, komplett Textreme szövet borítással. A mag lila Roofmate, főtartó vonalban egyszerű kis széngerinccel. A törzs egy másik használt gépé volt, javított példánnyal párosítottam. A flaperonokat D60-asok hajtják, míg az farokrészt könnyű kis Emax szervók, ékszerdróttal és ellenrugóval, így a törzs mechanika grammokban is alig mérhető.
20 év távlatából, LHHH még mindig tartogat meglepetéseket.
Eddig is lehetett gyanítani, hogy északi szélben, tisztán lejtőzve a Vöröskővár vonatkozó oldalában fenn lehet maradni, de a sporttársaktól erre nemhogy empirikus visszacsatolás nem érkezett, hanem régebben az "öreg rókák" lemondóan legyintettek erre, még a 90-es években.
Január végén megalkudtam egy sérült VICTOR F3B-re. Megihletett a sokak által írt a kezessége, amely miatt majd később az ifjúságnak is odaadható lesz. Ár-érték aránya - a befektetett munka után persze - a DS-gyakorlásra sem jelent stresszfaktort, bontható szárnya pedig előny a Wilsonhoz képest - valljuk be. Továbbá, hasonlít a Viking dizájnra.
Nagyszerűt sikerült lejtőzni Epölnél, a sziklacsúcson. A domb több szintben, több magasságon is lejtőzhető, de a legjobb a sziklacsúcs, ahonnét K, DK, DNY, NY, ÉNY irányokra nyílik lejtővitorlázásra lehetőség. F3x géppel kihasználható a domborzat északi nyúlványa is, amerre egy alacsonyabb, de több száz méteres megvitorlázható gerinc húzódik és amely NY-DNY-i szélre optimális. A hétvégén nagyon gyenge délkeleti szélben a déli csúcs kis része tartott csak, de az is elegendő volt az élményhez.
A legutóbbi poszt óta, 2013 utolsó napjaiban készítettem egy pár vezérsíkot. A szerkezet a szokásosnál erősebb, mivel számításba vettem az F3F-ben előforduló "földi erőhatásokat" is (muhaha) elég gondolni Braunsberg-ben várható leszállóterepre, ahová a terv szerint idén eljut a gép.
Az elmúlt hetekben több hétvégén is nyílt alkalom a BOAR kipróbálására, noha az időjárás kevéssé volt kegyes - időnként szélcsend fogadott, másszor 10 méteres félig rossz irányú (csont északi) szél HHH-n. Kipróbáltam élénk szélben sík terepen is, bungee indítással.
A 2,4 GHz frekvencia használata miatt az orrtörzsnél szóba sem jöhet a szénszövet, így a Wilson orrkupkja megépítésénél választás az üvegszövet helyett - annak kedvezőbb szilárdság / tömeg viszonya miatt a aramid (köznapi nevén: kevlár-) szövetre esett. A 465g/m2 az arányított tömeg (2 réteg aramid és egy 25g/m2-es fedő üvegszövet a festés alatt) ami tökéletes szilárdságot mutat. Így az orrkupak repkész tömege igen vastag festékréteggel is csak 41 gramm.
A KERR Soaringtól a közelmúltban vásároltam egy BOAR kittet. A koncepció sokféle pozitív ígéretet hordozott, így arra gondoltam, hogy a Mini Ellipse és a SuperGEE2 eladása után keletkezett űrt képes lesz majd jól kitölteni annak érdekében, hogy hazánk gyakran alacsony és rövid lejtői se maradjanak megvitorlázatlanul.
Ez nem recept, ez a Wilson színmintája, ami az égen és rossz időjárásban is jól látszik...és nekem meghozta az étvágyat, a további tapasznyalatokhoz. A sablonból a kiszedés meglehetősen könnyen és simán ment, egyedül a kilépőélnél kellett a sorját aprólékosan és lassan, előre leszedni, hogy a kifolyt és megkötött gyanta nehogy letépje a festést.
Január 9-én végre sor kerülhetett a Wilson két szárnyfelének összeragasztására.
A Viking, amelyet 2005 elején hoztunk Csehországból (lásd cikket: Csehországi randevú...) és jó pár hazai és Eurotour versenyen használtam, az év végén Németországba repült ki, új (hobbipilóta) gazdájához, ahol nyugdíjaséveit tölti majd. A 8 év alatt mintegy 4 szezont Plazynál töltött. Idén azonban visszavásároltam, így májusban repültem vele még egyet az osztrák F3F kupán, Braunsbergben, erről írok majd külön.
Néhány kép a Wilson szárnysablon összezárása előtt, a szárny belső szerkezetéről:
40-50km-es déli-délnyugati szelet lehetett tegnap meglovagolni az Alula-val a Vöröskőn. Megmutatkozott, hogy e sokoldalú gép sem boldogul "szárazon" az ilyenkor jellemző nyers, lökéses idővel. Így aztán szükségmegoldásként az FS3 rúd szárnyballasztjából egy rudat vitt a hátán, amely önmagában is a gép felszállótömegének másfélszerese volt. Így már látványosan haladt, szép ívű, dinamikus fordulókkal lehetett vasalni a fákat.
Kettős világbajnoki győzelem Emmenben (2007) és az 1.,4. hely Brno-ban (2009) valamint számtalan F3F és Eurotour győzelem. Eddig több mint 6 éves nyilvános gyártási ciklus. Páratkan karrier, mindezek alapján a világ legsikeresebb F3B gépe eddig - ez a Freestyler 3.
A hétvégén F3B-t gyakoroltunk, amikor egy csapat lovas megállt megnézni a startunkat. Mondtuk, hogy nem jó ötlet, nehogy megijedjenek a lovak és megvárjuk míg elmennek.
Ezek nem ijedős lovak, nem lesz gond, mondták. Azért odébb mentek úgy 15 métert. Ok. Csörlés indul, de a Freestyleren kívül egy gyerek is a levegőbe emelkedett: a kisfiút ledobta a ló. Szerencsére nem lett semmi baja. Vigyázzatok!
Mottó: sose menj nyaralni praktikus mindenütt-ott-van-repülő nélkül!
A SuperGee2-t augusztusban a Balaton-felvidékre vittem, ahol számos terepen tett jó szolgálatot, illetve új, lehetséges lejtő- és F3B terepek feltérképezését segítette.
Beszúrom, már a képek és a kiváló helyszín okán is: még 2006 május elején, egy okkludálódott hidegfront okozta zápor után, szikrázó napsütésben élveztük az északnyugati szellőt és a kipattanó termikeket, amelyek több órás vitorlázáshoz és több száz méteres magassághoz segítették a Mini Ellipsét. Aki netán még nem járt az ország legszebb fekvésű lejtőzőhelyén, feltétlenül pótolja be.
Az elmúlt hétvégeket többször is kiviettem a DLG-met - a tomboló télben is különös élmény megtapasztalni a hómezők feletti áramlási viszonyokat, egyúttal rátalálni a feláramlásokra. Az esti vajpuhaságú levegő pedig tökéletes körülményeket kínál a beállítások finomítására.
